Apad a Duna és a Tisza, rekordalacsony a Balaton vízállása is, a talajból pedig legalább egy évnyi teljes csapadékmennyiség hiányzik. Az egyre szélsőségesebb időjárás miatt alaposan hozzá kellene nyúlni a 19. században kialakított vízrendszerünkhöz, amire hajlandóság is van a Tisza-kormányban. Az egyik tavunk azonban még ősszel kiszáradhat. A Velencei-tó máris nagy veszélyben van, ott azonnali beavatkozásra van szükség.
Volt már, hogy kiszáradt a Velencei-tó
A történelmi feljegyzések szerint a Velencei-tó az elmúlt évszázadokban többször is kiszáradt, ez nagyjából százévente megtörténik. Utoljára ilyenre 1863 és 1866 között volt példa, fel is merült a döntéshozókban akkor, hogy esetleg a Balatonnal együtt le kellene csapolni, területén pedig mezőgazdasági termelést folytatni. Bár e terv egészében nem lett kivitelezve (a Balaton egy jelentős részét azért lecsapolták), most úgy tűnik, „a természet” tehet pontot a Velencei-tó létezésének végére.
Ahogy arról mi is beszámoltunk, rekordalacsony a Duna, a Tisza és a Balaton vízállása is, ami különösen annak tükrében aggasztó, hogy a tavasz a zöldár időszaka kellene legyen, azaz a nagy mennyiségű csapadék miatt megduzzadt folyók, tavak ideje. Ehelyett van már olyan magyar tó, ami kiszáradt, Szegeden pedig emberemlékezet óta nem volt ennyire alacsony a Tisza vízállása május elején. A helyzet persze nem meglepő, a HungaroMet szerint a mérések kezdete óta nem volt annyira száraz az április, mint idén, gyakorlatilag egy csepp eső sem hullott.
Nyár végére eltűnhet a víz – sürgős pótlás kellene
Szegi Attila, az Országos Vízügyi Főigazgatóság szóvivőhelyettese szerint 2021 óta több mint 426 milliméternyi csapadék hiányzik, ezért áll a Balaton vízszintje 87 centiméteren, a Velencei-tóé pedig mindössze 70 centiméteren Agárdnál. Magyar Péter ezért sürgős intézkedést kért a leendő élő környezetért felelős minisztertől, Gajdos Lászlótól. Pálinkás Imre Pál, a MOHOSZ Velencei-tavi kirendeltségvezetője szerint mesterséges beavatkozás kell, a természetes visszatöltődésben nem érdemes bízni. Szerinte ahhoz elképesztő mennyiségű csapadék kellene, hogy őszre ne száradjon ki a Velencei-tó. A nyári szezonban ugyanis a mostani 70 centiméteres vízszint várhatóan további 30-50 centimétert apad majd.
Pálinkás szerint a Duna jelenthetné a megoldást, egy Komárom irányából érkező csatornával stabilizálni lehetne a Balaton vízszintjét is. Ez akár uniós forrásokból is finanszírozható volna és nagyjából 8-10 milliárd forintba kerülne. Alternatíva lehetne az ercsi kútsorok bővítése. A megépülés persze nem holnap következik majd be, így a szakemberek is egyelőre a májusi-júniusi esőkben bíznak, írja a Blikk.
Ha lemaradtál volna:
Az egyik legszebb Balaton-parti strand lett ingyenes a hétvégén – videók, képek
Először berobban a nyár, majd jön a fordulat: 28 fok után viharos lehűlés csap le Magyarországra
Lakossági tájékoztató a Velencei-tó vízpótlásának lehetséges megoldásáról
A Velencei-tó vízszintjének tartós stabilizálására és a térség ivóvízellátásának biztonságára újra előtérbe került egy már évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott szakmai javaslat. A Nádas-tó Környezetvédő Csoport – amely több mint 20 éve vezet kenutúrákat a tavon – rábukkant Dr. Springer Ferenc korábbi terveire. Dr. Springer (nagyapja az FTC alapítója)1970 és 1985 között szervezte és irányította a tó megmentésére érdekében végzett munkálatokat, és az akkori dokumentumokban szerepel a ma is alkalmazható megoldás.
Mi volt az eredeti elképzelés?
1974-ben már Ercsi térségéből érkezett ivóvíz (16 km) a Velencei-tó környéki településekre egy 0,5 méter átmérőjű vezetéken keresztül. Már akkor jelezték a szakemberek, hogy a térség fejlődése miatt idővel nagyobb kapacitásra lesz szükség, ezért két vezeték kiépítését is tervezték – 45 évvel ezelőtt.
A jelenlegi helyzet igazolja ezt az előrelátást: a megnövekedett vízigényt ma már fúrt kutakból kell pótolni, ami a felszín alatti vízkészletet csökkenti, nem fenntartható.
Milyen megoldások jöhetnek szóba?
1. Olcsóbb, gyorsabban megvalósítható változat
• Egy új, nagyobb átmérőjű vezetéken érkezne az ivóvíz a térség ellátására
• A meglévő 50 cm-es vezetéken Duna-vizet vezetnének a Velencei-tóba.
2. Két új, nagy kapacitású vezeték kiépítése
• Ez a drágább, hamarabb érzékelhető megoldás a tó vizének emelkedéséhez.
A jelenlegi 50 cm-es vezeték évente körülbelül 40 cm vízszint-emelkedést tudna biztosítani, ami csupán az éves párolgási veszteség pótlására lenne elegendő.
Elfogadható a Duna vízének bevezetése?
A tó kritikus állapota és a tartós csapadékhiány miatt az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a MOHOSZ is támogatja a Duna vizének bevezetését – természetesen szigorú vízminőség-ellenőrzés mellett.
A megoldás előnyei a térség számára
1. A felszín alatti ivóvízkészlet védelme Csökken a fúrt kutak terhelése, és hosszú távon biztosítható az utódok ivóvíz igényének kielégítése.
2. Stabil vízpótlás a Velencei-tónak A tó vízszintje kevésbé függene a csapadéktól.
3. A tó ökológiai állapotának javulása Jobb vízminőség, egészségesebb élővilág, élhetőbb környezet.
4. Turisztikai és gazdasági előnyök A kiszámítható vízszint növeli a térség vonzerejét, erősíti a turizmust és javítja a helyiek életminőségét.
Továbbra is hívunk kenutúrára, családi, osztálykirándulás csapatépítés programunkra http://www.nadastotura.hu e-mail: na*****@***il.com
Nádas-tó Környezetvédő Csoport
Kiss Gábor túravezető, környezet- és hidrotechnológus
És a múlt tervezése a „Fenntartható fejlődés” érdekében…………….
Kivonat „A Megfiatalodott Velencei-tó” kiadványból 1985
„4.4. Vízellátás, csatornázás és szennyvíztisztítás A Velencei-tavat övező üdülőterület gyors ütemű fejlődésével – főleg a 70-es évektől – fokozatosan növekszik a közműves vízellátással és csatornázással szemben támasztott igény. A vízellátás a helyi vízbázisok kiépítésével kezdődött. A Gárdony-Bikavölgyi vízmű 1969. évtől 600 m³/d, a Kápolnásnyéki vízmű 1972. évtől 1600 m³/d kapacitással dolgozik az időközben kiépült Velenceitavi Regionális Vízmű rendszerre. Az igények növekedésével 1974. évben belépett a dunai kavicsterasz vízbázisa Ercsi felől. A távvezeték kiindulási pontján 900 m³-es tározótér és 12 000 m³/d kapacitású átemelő szivattyútelep épült, a 16 km hosszú 400 vezeték kapacitása 10 400 m³/d. A jelenleg rendelkezésre álló vízbázisok teljes kapacitása 12 900 m³/d mennyiség, amely azonban a nyári időszakban a jelenlegi igényeket nem tudja kielégíteni. Ennek következtében, különösen a nyári csúcsokban jelentős vízhiány mutatkozik. A dunai távvezeték a tó körül megépült gerincvezetékhez csatlakozik. A déli oldalon jelenleg összesen 7 600 m³ tárolókapacitás van. A déli vezeték a dinnyési 200 m³-es hidroglóbusznál végződik. A Velencefürdőnél leágazó északi gerincvezeték Pákozd községig épült ki. Az északi oldal összes tározókapacitása 1910 m³. Velencén leágazás épült a gerincvezetékről, mely Pettendre vezeti a vizet, ahol a vezeték 200 m³-es víztoronynál ér véget. 1987. év végéig az üdülőkörzetben összesen 400 km hosszban épült meg a vízellátó vezeték, így a tó körül Dinnyés, Agárd, Gárdony, Velence, Kápolnásnyék, Pettend, Nadap, Sukoró és Pákozd községek vízellátása megvalósult (lásd 12. ábrát). A vízmű ellátás területén a Velencei-tó üdülőkörzetének létszámát az alábbi táblázat mutatja:
A táblázat adatai alapján is meg állapítható, hogy jelenleg a nyári csúcsban a vízhiány jelentkezik, ezért további kapacitásbővítés belépése indokolt. A VII. (1985-1990) ötéves tervben a meglevő távvezetékhez megépülő déli expresz-vezeték belépésével a regionális rendszerbe 15 000 m³/d mennyiségre növelhető a vízbevezetés. A második távvezeték kiépítésével (távlatban) és a tározóterek növelésével az összes vízkapacitás 31 000 m³/d-re nő, így biztosítható a távlati igények kielégítése. „